A számjelek és a számírás története

Termékadatok

Értékelés: 
Ár: 2970.-
-10%

Az ősi számjelek: a pont (.), a vonal ( __ ), az erre merőleges vonal (I) és a hosszabb vonal ( ___ ). E négy jel mindegyike a maga helyi értékét jelölte. Így a pont és a vonal jelek különböző elrendezéseivel bármely szám leírható. Egy ilyen, 17.000 éves számjelet látunk Lascaux barlangjából e könyv címlapján, s vessük csak össze ezt a számjelet e hátsó borító fülén lévő, XX. századi számjelekkel.

A legkorábbi, eddig megtalált pont-vonal számjel 30.000 éves, s a mához közeledvén az efféle számírás használatára egyre több bizonyító lelettel rendelkezünk. Már csak oly módon is, hogy Egyiptomban a legősibb kezdetektől mindvégig, sőt, Erdély két sóbányájában még a XX. század elején is így írták a számokat, mint a fenti képen látju, így a maják, arámok, eszkimók, kínaiak és így tovább, egyszóval mindenki, mert nem volt másféle számírás.

Mi sem vagyunk kivételek, mai „arab” számírásunk szintén a kőkori számírás, csak az indusok a vonal számjeleket girbe-gurba vonalakká rajzolták át, s az arabok közvetítésével ezek a túlrajzolt formák jutottak el hozzánk.

Az egyező etruszk és magyar számrovás jelei is igen ősiek, amit két, kb. 15.000 éves lelet igazol.

A két alapjelből állt a kőkor számító gépe, a pontból (golyóból) és a vonalból A vonalakat lehet akár homokba is húzni, mint Egyiptomban, avagy Afrikában ma is, a pontok lehetnek kavicsok, kagylók, magok. Ez az elmés és hihetetlenül gyors számoló eszköz is fennmaradt, melyen a drót a vonal, a golyó a pont. Latinul abakusznak, japánul szorobánnak, oroszul szcsotinak, magyarul számvetőnek nevezik.

Az alábbi példák (a könyv 500 hasonló ábrája közül néhány) azért ilyen egységesek, mert egykoron nem létezett másféle számírás.

További adatok
Cikkszám: 12099
Állapot: 
Új